Skip to content

A tankönyvek és a PISA

december 15, 2016

Érdekes kérdést tett fel a napokban (2016. december 10.) a Hír TV riportere Kaposi Józsefnek, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet igazgatójának:
„Kaposi József igazgatótól azt kérdeztük, hogy vesznek-e át tankönyveket a japánoktól, az észtektől vagy a finnektől.
– Tankönyvcsere-egyezményi megállapodás van ezekkel az országokkal?
– Hadd válaszoljak kérdéssel erre a kérdésre. A kilencvenes évek végén bejöttek a különböző nyelvek oktatásához a nemzetközi tankönyvek. Különösképpen az angolnál igaz, de a német esetében is: nem mutatható ki lényeges elmozdulás a nyugat-európai legfejlettebb tankönyvek megérkezése után a nyelvoktatás eredményességében.” (http://hirtv.hu/ahirtvhirei/harit-a-tankonyvek-felelose-1375825)

Van abban logika, hogy a japán, a finn vagy az észt gyerekek jó eredménye a PISA-teszteken talán annak is köszönhető, hogy jó tankönyvekből tanulnak. A riporter tehát azt feltételezi, hogy ha átvennénk ezeket a tankönyveket, akkor a mi diákjaink eredménye is jobb lenne.

Tekintsünk most el attól, hogy ha vannak is jó tankönyveik és feladatgyűjteményeik a japán, a finn vagy az észt gyerekeknek az olvasás-szövegértés fejlesztésére-gyakorlására, ezeket a könyveket nem lehet, nem érdemes átvenni, mert nyilvánvalóan az adott nyelvi közegben születtek, a szemelvények, feldolgozandó szövegek e nyelvek kultúrájából, irodalmából, mindennapi életéből származnak. (Nem hiszem például, hogy a magyar diákoknak nagy segítséget jelentene, ha mondjuk a Kalevala vagy egy japán regény szövegrészletét kellene feldolgozniuk.)

Vajon a matematika és a „tudomány” tankönyvek, feladatgyűjtemények átvétele segítséget jelentene? Évekkel ezelőtt, még a Tankönyvkiadóban több angol, finn és német tankönyvet vizsgáltunk ebből a szempontból. Első ránézésre is kiderült, hogy ezek a tankönyvek az ottani szabályokat, tantervet és oktatási-nevelési szempontokat követik. Más a haladási tempójuk, mivel mások azok a tudásszintek és kimeneti pontok, ameddig egy-egy korosztálynak el kell jutnia. Ahhoz, hogy ezeket a tankönyveket átvegyük, a fordítás után gyakorlatilag újra kéne írni őket, hogy megfeleljenek a hazai tantervi követelményeknek, a tanítási és tanulási szokásoknak.

Voltak, vannak próbálkozások a „Tudomány” tantárgy hazai bevezetésére (most éppen a szakközép-iskolában próbálják elindítani), de mindannyiszor kiderül, hogy ehhez a tanárok átképzésére-felkészítésére, szemléletváltásra van szükség. Vagyis önmagában egy tankönyv átvétele nem jelent igazi segítséget, inkább zavart okozna és kudarchoz vezetne. A tankönyv csak része – kiegészítője, segédeszköze – egy oktatási koncepciónak, módszertannak és gyakorlatnak.

Az más kérdés, hogy jó lenne, ha a hazai tankönyvszerzők egy-egy matematikai, természettudományos téma kibontásakor, a feladatok megformálásakor felhasználnák a sikeres külföldi tankönyvek módszertanát, (illő szerzői jogi hivatkozással!) a német, finn stb. szerzők ötleteit, feladatait. Jó lenne, ha a hazai oktatási kormányzat, vagy (horribile dictu!) épp az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet ösztöndíjakkal, könyvek beszerzésével és szakmai találkozók szervezésével elősegítené a tanárképző intézményeket, illetve a tankönyvírókat a külföldi „jó gyakorlatok” megismerésére és átvételére.

Ami az idegen nyelv oktatását és tankönyveit illeti, más a helyzet. A jó nevű külföldi kiadók már a nyolcvanas évek közepén megjelentek a hazai tankönyvpiacon, és gyakorlatilag kiszorították a magyar szerzők műveit. Ezek a nyelvkönyvek annyiban is különböznek a fenti tárgyak tankönyveitől, hogy egy egységes európai keretrendszerre épülnek, s a keretrendszert követő módszertan alapján vezetik be a tanulót az idegen nyelv ismeretébe. A kiadók számtalan konferencián, módszertani továbbképzésen, útmutatókon, tanári kézikönyveken keresztül ismertették meg a tanárokkal a könyvek és a mögötte lévő módszertan újításait. Ezzel párhuzamosan a nyelvtanárképzés is radikális átalakuláson ment át – erről egyebek közt Medgyes Péter „Aranykor” című könyve ad ragyogó összefoglalást.

Arról, hogy a külföldi nyelvkönyvek átvétele, illetve az új módszertan megjelenése a hazai szerzők tankönyveiben hozott-e jelentős javulást a diákok teljesítményében, lehet vitatkozni. Tudomásom szerint nincs a PISÁ-hoz hasonló nemzetközi mérés a hazai tanulók teljesítményének vizsgálatára és összehasonlítására. De tapasztalati tény, hogy a rendszerváltozást követő évtizedek forradalmi változásokat hoztak a diákok nyelvtudásában. Itt épp a kompetencia alapú ismeretszerzést sikerült meggyökereztetni, és olyan sikerrel, hogy ami harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ma már szinte természetes, hogy a buszsofőrtől a pincérig, az utca emberétől az ügyintézőkig és a tudósokig valamilyen szinten nagyon sokan kommunikálnak angolul vagy németül, új és új helyzetekben használják a nyelvet. Kár lenne erről megfeledkezni, és kár lenne ezt az eredményt lekicsinyelni.

Reklámok
Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: