Skip to content

A kiadó 3.

május 22, 2012

A kiadó stratégiájába sok minden belefér. Nyilvánvaló, hogy például egy nyelvkönyvsorozathoz tartozó kiegészítők (munkafüzet, hanganyag, szókártyák, tanári kézikönyv, útmutató) soha nem lesznek kifejezetten nyereségtermelők (sőt, a sorozat egyes részei bizonyosan vesztegések), de nélkülük a tankönyvcsomag se lehet sikeres. A kiadók általában nem is egyes könyvek nyereségét vagy veszteségét elemzik, hanem a sorozat vagy a projekt összes tőkeigényét és várható megtérülését.

Azt is tudni lehet, hogy bizonyos területek (fogyatékkal élők, nemzeti kisebbségek, speciális szakterületek, két tanítási nyelvű iskolák) könyvellátása üzleti szempontból ráfizetéses vállalkozás. Előfordul, hogy egy tőkeigényes befektetés csak hosszabb távon vagy soha nem térül meg, ugyanakkor egy igénytelennek látszó és olcsó kiadvány busás hasznot hoz.

Újabb időkben az is stratégiai kérdés lett, hogy egy kiadó a termékei közül mit jelentet meg papíron és mit digitálisan. Sokat lehet olvasni manapság az e-könyvek, a kiadói oktatóportálok és a mobil-alkalmazások térhódításáról. Bizonyos, hogy a digitális technika visszavonhatatlanul betört a tankönyvkiadásba is és egyre nagyobb teret hódít. Az is bizonyos, hogy a kiadók nem kerülhetik meg, hogy a papír alapú kiadványaik fejlesztése mellett ne gondolkodjanak digitális fejlesztéseken. Valószínűnek látszik, hogy az elkövetkező években a kétféle fejlesztési irány egyszerre lesz jelen a kiadói stratégiákban.

A tapasztalat azt mutatja, hogy minél nagyobb egy kiadó, minél hosszabb múlttal rendelkezik, annál lassabban, nehézkesebben reagál a friss kihívásokra. A kivívott pozícióihoz ragaszkodik, nem szívesen vált kockázatos, új területekre. Kialakult szerző- és szerkesztőgárdája van, a vásárlók is tudják, hogy nagyjából mire számítsanak, ha ennek a kiadónak a könyvét veszik meg. Az a szerző tehát, aki merőben új formai és tartalmi megoldásokat szeretne a könyvében megvalósítani, új területre szeretne betörni, az ne ide, hanem a kisebb vagy az újabban alakult kiadókhoz forduljon.

A kisebb kiadók örömmel néznek szembe az új kihívásokkal. Ha sikerül egy jól körülhatárolható piaci szegmenst találni, ahol viszonylag gyorsan megtérül a befektetett tőke, akkor a szerző is, a kiadó is, és a célközönség is jól jár. Ha a kiadáshoz anyagi támogatást, pályázati pénzt vagy más forrást is tudnak szerezni, akkor a kiadó is szívesen vág bele a nem nagy nyereséggel, de biztos megtérüléssel kecsegtető vállalkozásba.

Az is az egyre élesebb piaci verseny következménye, hogy a hazai tankönyvkiadók között kialakult bizonyos munkamegosztás. Egyesek inkább az alsó tagozatos tankönyvek piacán jeleskednek, mások a felső tagozaton vagy a gimnáziumban „tarolnak,” vannak kiadók, amelyek csak bizonyos tantárgyak könyveit jelentetik meg (például nyelvkönyveket), mások a fogyatékkal élők könyveinek kiadására szakosodnak, megint mások a szakképzés tankönyveit jelentetik meg.

A tankönyvpiac – más piacokhoz viszonyítva – viszonylag kiegyensúlyozott. Itt nincsenek váratlan, tragikus bukások, se szenzációs sikerek. Hosszú évekbe telik, míg egy kiadó kellő ismertségre, tekintélyre tesz szert, és ezt a kivívott pozíciót nem szívesen áldozza fel kétes kimenetelű vállalkozásokért vagy új területek meghódításáért.

Ha az ember tüzetesebben megnéz egy minisztériumi tankönyvjegyzéket vagy alkalma nyílik betekinteni egy-egy szakterület kínálatába, akkor az az érzése támad, hogy jelenleg túlkínálat van a piacon. Vannak tantárgyak, ahol tíz-tizenöt-féle tankönyv áll rendelkezésre, de szinte minden tárgyból két-három könyv közül lehet válogatni. A jövő talán arrafelé mutat, hogy letisztul a kép, megnyugszik a piac, hisz senkinek nem érdeke, hogy ilyen bőséges kínálat legyen. Ennek persze az a feltétele, hogy az egész oktatási rendszer, és ezen belül a tantervek és a tankönyvbírálat szempontjai is egységesebbek, átláthatóbbak legyenek. Várható, hogy egységesülő Európában, a globalizálódó világban a tanulási eredményeknek összehasonlíthatóvá, európai mérce szerint érvényessé kell válniuk. Föl kell tenni a kérdést, hogy mit ér egy hazai nyelvvizsga, a magyar érettségi bizonyítvány egy spanyol munkáltató vagy egy holland egyetem szemében. Nyilvánvalóan nem sokat ért belőle, ha az elért szintek, pontok, eredmények nem mérhetők európai mércével. Feltehető, hogy – ahogyan idegen nyelvből, és főleg angolból – kialakult egy európai keretegyezmény a nyelvi tudás mérésére, ugyanígy előbb-utóbb fölmerül az igény más tárgyak és készségek egységes értékelésére is.

Addig is, amíg ez az egységes követelményrendszer meg nem születik, üdvös lenne, ha a kiadók, a szerzők és szerkesztők (és persze az oktatásirányítók, tantervkészítők) megpróbálnának egy kicsit tágabb látószögből közelíteni a tankönyvíráshoz. Jó lenne, ha megismernék és felhasználnák azokat a módszertani újításokat, amelyek bizonyos területeken – többek közt a nyelvoktatásban – születtek, és amelyek forradalmasították az oktatást. Jó lenne megszabadulni bizonyos előítéletektől, megrögzöttségektől, és modern, európai szemléletű könyveket adni a tanulók kezébe. Egy egészen extrém példát véve: míg a világ nagyobb részén „tizedes pontot” használnak az egész és a tört számok elválasztására, addig mi „tizedes vesszőt” írunk. Gondoljunk bele, mennyi bosszúság, félreértés és anyagi kockázat forrása lehet nap mint nap ez a különbség. És vajon hány matematika tankönyv hívja fel a figyelmet erre a különbségre? De függetlenül attól, hogy kinek van igaza (ha lehet erről egyáltalán beszélni), hányféleképpen jelenik meg például a magyar honfoglalás, a kalandozások kora vagy Trianon az európai tankönyvekben? Vajon mennyire segíti a leendő európai vagy világpolgárok szemléletének kialakulását egy szemellenzős, elfogult és sérelmeket súlykoló tankönyv?

Reklámok

From → A szereplők

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: