Skip to content

A kiadó 1.

május 20, 2012

„Hisszük,

  • hogy partnerei vagyunk a tanári hivatásnak,
  • hogy munkánk lényege maga az oktatás, a tanulás, amely akkor eredményes, ha az általunk készített anyagokat használják,
  • hogy célunk a folyamatosan fejlesztett tananyagok felkínálása az oktatóknak és a tanulóknak,
  • hogy kötelességünk és jövendő sikereink záloga, ha vállaljuk az úttörőmunkát az oktatásban.”

A fenti idézet („mission statement”) az amerikai Scott Foresman kiadó előterének falán látható. Maga a kiadó a kilencvenes évek közepén az Egyesült Államok tíz legnagyobb tankönyvkiadója közé számított; termékei napjainkban is szinte valamennyi tagállamban megtalálhatók. Mára beolvadt az egész világon jelenlévő Pearson birodalomba, de a neve és a tevékenysége továbbra is meghatározó az amerikai tankönyvpiacon.

Amikor a kilencvenes évek közepén felkerestük a kiadót, az első meglepetés akkor ért, amikor Chicagót elhagyva mintegy negyven kilométernyi út után a busz egy kisváros vagy inkább falu szélén állt meg. Innen irányították-uralták a sokmilliós résztvevőjű amerikai tankönyvpiacot.

A hazai tankönyvkiadók földrajzi elhelyezkedése legalább ilyen beszédes: a budapesti székhelyű Nemzeti Tankönyvkiadó után a második legnagyobb kiadó, az Apáczai (egyik) központja Celldömölkön van, a harmadik legfontosabb kiadó, a Mozaik pedig Szegeden működik., de a három kiadó könyveiből az egész országban tanítanak

Általában elmondható, hogy a tankönyvkiadó sok szempontból olyan, mint egy könyvkiadó, mégis számos jellemzőjét tekintve más. Itt nem jelennek meg váratlan könyvszenzációk, értékes ritkaságok és furcsaságok, a kínálatában nemigen találjuk meg a szórakoztatóipar termékeit, életműveket, lexikonokat, verses- vagy novellásköteteket, irodalmi vagy tudományos alkotásokat.

A tankönyvkiadás mégis a teljes könyforgalom egyik – vagy talán legfontosabb – szereplője, a könyvipar leggazdagabb résztvevője. Akár a kiadott példányok számát, akár forgalom anyagi oldalát tekintjük (évi 17,3 milliárd Ft), a tankönyvkiadók messze megelőzik a piac többi résztvevőjét.

Az egyik legjellemzőbb különbség, hogy a tankönyv szezonális árucikk. Alapvetően tanévkezdésre jelenik meg, és többnyire a tanév végéig használják. A kiadó belső életét is ez a ciklikusság határozza meg.

Ugyanilyen fontos különbség, hogy a tankönyv egy nagyobb egység – az oktatási rendszer – építményébe illeszkedik. A kiadók ennek a rendszernek a kiszolgálói – vagy a fenti idézetre utalva: „úttörői” és utóvédharcosai. A tankönyvek pontos tükörképét mutatják egy-egy kor vagy ország, régió oktatáspolitikájának, elképzeléseinek és követelményeinek.

Mindezt azért is fontos előrebocsátani, mert aki tankönyvírásra adja a fejét, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a kiadó nem formabontó, ezoterikus remekműveket, féltve őrzött haikukat vagy besztszellereket vár tőle, hanem hogy a munkája tökéletesen illeszkedjen az oktatás gépezetébe, határidőre és a megadott terjedelemben elkészüljön, tanítható és tanulható legyen, emellett igényes, korszerű, áttekinthető, és amennyire lehetséges, élvezetes legyen.

A világon többféle oktatáspolitikai rendszer van, és a piaci szokások, szabályok is országonként változnak. A tankönyvkiadó azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a saját területén érvényes rendet. Számára létkérdés, hogy könyveinek meghatározó többségét az oktatáspolitika elfogadja, azaz jóváhagyja, a piac forgalmazza és az iskolák időben megkapják.

Mindez akkor is igaz, ha maga a rendszer nem mindig olyan átlátható, amilyennek lennie kéne. Ahhoz, hogy egy könyv időben eljusson a tanulókhoz, legalább egy, de inkább két-három évvel előbb el kell kezdeni a tervezését. Ismerve a magyar – brit, német, svéd vagy észt stb. – oktatásügy és tervezés hektikusságát, kiszámíthatatlanságát, sokszor jósnak, varázslónak kell lennie a szerkesztőnek, ha meg akarja tippelni, hogy milyen lesz az oktatási vagy tankönyvjóváhagyási rendszer, a tanterv, az érettségi vagy a kötelező óraszámok rendje két vagy három év múlva, vagyis amikor az elkészült könyvet be kell nyújtani jóváhagyásra vagy ami még fontosabb: amikor a könyv eljut az iskolákba. Csak egy példát: évek óta téma a  tartós tankönyvek bevezetése. A tartósság egyfelől azt jelenti, hogy a könyvek kemény fedéllel készülnek (nyilvánvalóan drágábban), másfelől azt, hogy több évig használhatók. Itt is különbséget kell tenni: van aki úgy érti, hogy egy gyerek használja több évig, tehát a könyvben több évfolyamra elegendő ismeret van, mások (és más országban, például az Egyesült Államok bizonyos részein, Angliában, Hollandiában) viszont úgy értik, hogy az ingyenes tankönyvet év végén vissza kell adni az iskolai könyvtárnak, amely ősszel újra kiosztja a következő évfolyamnak. Hasonló ötlettel nálunk is többször próbálkozott a minisztérium. 2002-2003-ban a kiadók hatalmas anyagi erőket mozgósítva kemény táblával jelentették meg a könyveik egy részét, hogy megfeleljenek az új követelményeknek, de a piac nem fogadta egyértelmű lelkesedéssel a tartós tankönyveket: az év végi beszolgáltatás akadozva ment, tanévkezdéskor a szülők és a gyerekek inkább új könyveket akartak. A szép elképzelés akkor megbukott. A következetes bevezetése nyilvánvalóan másfajta tervezési, gyártási és elosztási rendszert igényelne – és természetesen a tankönyv íróját is másfajta feladatok elé állítaná. A kiadók természetesen ódzkodnak a tartós tankönyv bevezetésétől, mert attól tartanak, hogy ehhez egyszerre nagyobb összegeket kell mozgósítani, a befektetett tőkéjük lassabban térül meg és csökken a forgalmuk.

Reklámok

From → A szereplők

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: