Skip to content

A szerző

május 16, 2012

Tekintettel arra, hogy jelen sorokat egy  szerkesztő írja, joggal feltételezhető, hogy a portré elfogult, egyoldalú, sőt, igazságtalan lesz. Bocsássák meg nekem ezt a görbe tükröt mindazok, akik valaha tankönyvírásra adták vagy adják a fejüket.

Tankönyvszerző az, aki tankönyvírással foglalkozik. Ezt az egyszerűnek látszó állítást érdemes kicsit körüljárni. Márcsak azért is, mert a tankönyvírás – bár jó lenne, ha az lenne – nem önálló foglalkozás. A jó tankönyvszerző mindenekelőtt jó tanár, alaposan ismeri a szakmáját, a diákokat, a szakma módszertanát, történetét, a régebbi és a legújabb felfedezéseket. Tudja, hogy amit ír, abból lusta és szorgalmas, érdeklődő és közönyös, napi gondokkal küszködő vagy éppen a tárgy iránt elkötelezett diákok fognak tanulni. Tudja, hogy mindazt, amit ő vagy a szakma legkiválóbb művelői tudnak, nem lehet és nem is kell egy könyvbe – vagy akár könyvsorozatba – belepréselni, ugyanakkor mégis meg kell próbálnia, hogy az adott területről a diákok a lehető legtöbbet, de mindenképpen az igazat, az érvényes tényeket, folyamatokat, állításokat megismerhessék.

Tudja, hogy a könyv nem gumiból van, hogy a tanóra legfeljebb 45, de inkább 40 vagy 35 perc, tudja, hogy ami a könyvbe nem fért bele, azt nem lehet számonkérni, arra nem lehet később hivatkozni.

A tankönyv mégsem lehet „csak” érvényes igazságok és adatok tárháza. A legmagvasabb igazságok is elsikkadnak, ha nincsenek kellően beágyazva, elmagyarázva, kifejtve. Vagyis bizonyosan nem elég, ha valaki jó tanár. Ahogy az se biztosíték a jó tankönyvre, ha valaki 20-25 éve tanít. A szakterület legkiválóbb művelőiről is könnyen kiderülhet, hogy csapnivaló szerzők. Ismerek országos hírű tanárokat, akik vagy rögtön elhárították a kérést, hogy írjanak tankönyvet, vagy egy-két próbálkozás után csalódottan letettek az ördögi kísértésről.

A tankönyvszerző a szavak művésze is. Igen, az olvasó bizonyára emlékszik, hányszor csukódott le a szeme, hányszor csapta a földhöz egyik vagy másik tankönyvét, hányszor próbált újra meg újra elolvasni egy-egy félreérthető magyarázatot vagy érthetetlen körmondatot. Szerencsére ez már a múlté. Manapság csak az adja a fejét írásra, aki világosan, közérthetően, sőt, szórakoztatóan tudja előadni a mondandóját. Szerkesztőként mindezt tudjuk. Épp csak az a feladat, hogy ezeket az elhivatott, elismert, szakértő stílusművészeket meg kell találni…

A tankönyvszerző a szakma és a pedagógustársadalom elismert tagja. Viszonylag könnyű a szerkesztő dolga, ha az adott tárgyat kevesen művelik, és kevesen tanítják. Tegyük fel, egy holt nyelvet tanítók köre kétszáz, a szakmát tudományosan művelők száma tizenkettő. Utóbbiból hatan már vagy írtak tankönyvet, ami megbukott, vagy képtelenek egy sort is leírni, tehát szóba se jöhetnek. A másik hat bizonyosan két táborra oszlik, tegyük fel, az egyik tábor a „homo usion”-ra esküszik, a másik a „homo iusion”-ra, az egyik kör a maradiak, a régi vágásúak tábora, a régi módszertan felkent papja, a másik az újat akaróké, a reformereké. A szerkesztőnek tehát nem árt tudnia, hogy a tanártársadalom többsége éppen melyik táborra szavaz, van-e esetleg olyan személy, akit mindkét tábor elfogad. Ha ugyanis olyan szerzőt választ, akit a tanárok többsége kétkedve vagy éppen ellenségesen fogad, annak a könyve – bármilyen igaz, tartalmas és felhasználóbarát – a piacon megbukik.

Nehezebb a feladat, ha valamelyik alaptantárgyhoz kell szerzőt találni. A legfurcsább eset a pályám során az volt, amikor az elismert és nagyra tartott (mellesleg több tízezer példányos) tankönyvszerzőt sikerült elcsábítani az egyik nagy kiadótól a másikhoz, és az utóbbinál megjelenő könyvek csúfosan megbuktak. De legalább ilyen furcsa volt számomra, amikor egyik szerzőnk – akiről korábban a szerkesztőjén és egy szűk szakmai körön kívül szinte senki se tudott – néhány év alatt 70-75 ezres példányszámú könyvsorozatot írt. A sorozatot a pedagógustársadalom elfogadta, sőt annyira a magáévá tette, hogy amikor a sorozat egyik tagja egy szakmai támadás következtében néhány évre lekerült a minisztériumi tankönyvjegyzékről, a tanárok (annak ellenére, hogy ezáltal drágább lett a könyv, nehezebb volt hozzájutni) továbbra is ezt a sorozatot rendelték meg.

Viszonylag egyszerűbb lehetett a dolog, amikor a rendszerváltás előtt mindössze egy vagy két hivatalos tankönyv volt forgalomban. A szerző megtalálása persze akkor se lehetett könnyű, és a tankönyv megírása se volt könnyű feladat. Évekkel ezelőtt a kezembe került néhány jegyzőkönyv, ami egy tankönyvsorozat írásakor született. A gondosan összeválogatott, kilenc tagú bírálóbizottság figyelmét láthatóan semmi nem kerülte el. Az újabb és újabb jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a szerző tantaluszi kínokat állhatott ki, amíg minden észrevételre reagált.

Manapság van olyan tantárgy, ahol egy évfolyamon 10-15 könyv közül válogathat a tanár. A választást sok minden befolyásolja (például a könyv, illetve a kiadó marketingje, hitelessége, megbízhatósága, van-e az alaptankönyvhöz  kiegészítő anyag vagy az, hogy milyen a könyvet használó tanulócsoport), de tagadhatatlan, hogy sok múlik a szerzőn. A kiadók egyik legbecsesebb (ha nem a legfontosabb) értéke, hogy milyen szerzőgárdával dolgozik. Egy jó szerző megtalálása, a tartós munkakapcsolat kiépítése létérdeke minden kiadónak, mert alapvetően ez: a szellemi tőke, durvább szóval a szerződésállomány jelenti egy-egy műhely rangját, sőt, piaci értékét.

A jó szerző azt is tudja, hogy a tankönyvírás csak hosszú távon jó üzlet. A könyv megírása rendkívül időrabló, fáradságos munka, és anyagilag kétes befektetés. A felajánlott honorárium általában csak a megírásra, és az első párszáz vagy pár ezer példányra vonatkozik. Sokan gondolják úgy, hogy ha az írásra szánt időt más munkára fordítják, sokkal jobban járnak. A befektetés tehát csak hosszabb távon térül meg; a második-harmadik vagy sokadik utánnyomás után.

Reklámok

From → A szereplők

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: