Skip to content

A végleges kézirat

május 14, 2012

Miután a szerző kijavította a kéziratot a bírálók és a szerkesztő észrevételei alapján, beadja a végleges kéziratot. Korábban már szó volt róla, hogy rendszerint a szerződés rögzíti, hány példányban, milyen formában (sortáv, betűméret, leütések száma – papíron és/vagy flopin, CD-n) kell leadni a művet. Egyes kiadók azt kérik a szerzőtől, hogy az általuk használt szövegszerkesztő programmal és a náluk szokásos formában adja le a művet. Ha erre képtelen, neki kell megfizetni a begépelés költségét.

Ugyancsak a szerződés rendelkezik arról, hogy a kéziraton kívül mit kell még beadnia a szerzőnek. Ezzel részletesebben a „Szerző”-ről szóló fejezetben foglalkozunk.

Most következik az a folyamat, amit lehet röviden meghatározni: „a szerkesztő megszerkeszti a kéziratot,” és lehet hosszú oldalakon keresztül részletezni. Anélkül, hogy ezt a munkát misztifikálnánk, egy-két kérdésnél érdemes hosszabban elidőzni.

A szerkesztés, ahány könyv, annyiféleképpen zajlik. Voltaképpen láthatatlan munka (újonnan alakuló kiadók gyakran és szívesen el is felejtkeznek róla), mégis nélkülözhetetlen.

Szerkesztés során a szerkesztő (nem először és nem utoljára) alaposan átolvassa a kéziratot. Sok minden megváltozott benne azóta, hogy először meglátta, tehát mindenekelőtt azt nézi, hogy ezektől a változtatásoktól előnyére változott-e a kézirat. Kijavítja a még benne maradt elütéseket, az esetleges pontatlanságokat, összeveti a főszöveget a kiegészítőkkel (tartalomjegyzék, mutatók, jegyzetek).

Vannak, akik úgy értelmezik ezt a munkát, hogy a szerzővel együtt szóról-szóra, betűről-betűre átdolgozzák a kéziratot. Láttam olyan kitűnő stílusérzékű szerkesztőt, aki egy kilencszáz oldalas kéziratból csinált háromszázat, mások gyakran néhány elütés kijavítása után egy betűt se változtatnak a kéziraton. Vannak, akik olyan nyomdakész kéziratot adnak tovább, ami akár meg is jelenhetne, mások az oldalak kialakítását, a képek elhelyezését a műszaki szerkesztőre bízzák. Nyilvánvalóan ez az utóbbi megoldás drágább, mert több korrektúrafordulót igényel.

Alapvető szempont, hogy változtatni a szövegen csak a szerző hozzájárulásával szabad. Végül is ő viseli a megjelenés terhét, kockázatát, és ő élvezi az előnyeit is. Nem helyes, ha a szerkesztő a szerző elé akar lépni, helyette akarja megírni a könyvet. Sokszor nagyon kényes egyensúlyi helyzetben kell manővereznie, hogy minden illetékes úgy érezhesse: megvalósult az elképzelése, és lehetőleg senki ne sértődjön meg.

Említettük, hogy a szerző és a kiadó érdekei nem mindig esnek egybe. A terjedelemtől a színek számáig, a megjelenés időpontjától a könyv marketingjéig sokféle szempontot értékelhet másként a két fél. A szerkesztőnek arra kell törekednie, hogy lehetőleg egyik fél érdekei se sérüljenek.

A szerkesztő voltaképpen a mű egyik első olvasója. Sok mindent észrevesz, amit a szerző nem: a felesleges ismétléseket, a logikátlanságot, a bőbeszédűséget, dagályosságot vagy éppen a túlzott szűkszavúságot, a homályosságot, a félreérthető mondatokat.

Jó, ha a szerkesztőnek az első pillanattól kezdve határozott elképzelése van a könyvről vagy a sorozatról. Tudja, hogy kiknek szánja, mikor, milyen formátumban és mennyiért fog megjelenni, és ehhez a „vízióhoz” választja a legmegfelelőbb stiláris, formai, technikai és marketing eszközöket.

A szerkesztő feladata, hogy „felszerelje” a kéziratot: elkészítse a fülszöveget, a címnegyedet, a szerkesztői jelentést, az ismertetőket, a végleges ábralistát, a nyomdai „táskát,” és ahol ez szokás, megcsinálja a tervlapot, adatlapot, a honor kiutalást.

A kézirat ezek után továbbkerül a műszaki szerkesztőhöz vagy egy design stúdióhoz. A grafikai szerkesztő beszerzi a szükséges ábrákat, a műszaki szerkesztő tipográfiai tervet vagy forgatókönyvet készít. Az előbbi tartalmazza a betűfajtát és méretet, a címfokozatokat, egy-egy oldal tipográfiai elrendezését. Az utóbbi rendszerint az első hasáblevonat beérkezése után készül, amikor a műszaki szerkesztő az ábrákat és a szöveget az oldal tükörméretéhez igazítva betördeli, vagy ahogy ezt régebben csinálták:  oldalanként felragasztja egy aprókockás lapra. Ez a fajta tervezés a számítógépes nyomdai előkészítés térhódításával mára háttérbe szorult, mivel fárasztó, időigényes és gyakran felesleges; amit a műszaki szerkesztő ollóval, ragasztóval órákon át csinál, azt a számítógépen percek alatt meg lehet valósítani.

Advertisements

From → A kézirat útja

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: