Skip to content

A hanganyag

május 5, 2012

A hanganyag – amely kazettán vagy CD-n (esetleg az interneten) jelenik meg – ugyanolyan szerves része a tankönyvcsomagnak, mint a munkafüzet. Elsősorban a nyelvkönyvekhez jelentetik meg a kiadók, de gyakran készül énekkönyvhöz is, rövidebb-hosszabb irodalmi alkotásokat vagy válogatásokat is kiadnak „hangos könyvtár”-ban.

Ahány kiadó vagy hangstúdió, feltehetően annyiféle gyakorlatot követ. Nem hiszem, hogy a saját tapasztalatom általános érvényű, de nálunk a következő folyamat alakult ki:

A szerző – nagyjából a tankönyvcsomaggal egy időben – beadja a hanganyag forgatókönyvét. Ezt a szerkesztő megszerkeszti: összeveti a tankönyv és a munkafüzet kéziratával vagy jobb esetben a levonattal, a legjobb esetben a megjelent kiadvánnyal, azután jelenetekre darabolja és beszámozza a forgatókönyvet, maga vagy a felvételvezető áldásos közreműködésével összeállítja a „krumplilistát” (vagyis hogy milyen részeket melyik színész fogja mondani) és kiosztja a szerepeket, előkészíti a felvételt. A felvétel vagy felvételek megtörténte után a stúdió beküldi a meghallgató CD-t, amit a szerző és a szerkesztő meghallgat. A stúdió elvégzi a javításokat vagy pótfelvételt tartanak a hiányzó vagy hibás részekből, végül a javított és jóváhagyott anyagból a stúdió készít egy „mester-kazettát/CD”-t, amiből a sokszorosító cég vagy műhely a kívánt számú CD-t előállítja.

A hanganyag kiváló eszköz a szép kiejtés elsajátítására, a halláskészség, a hallott szöveg megértésének fejlesztésére, dalok, mondókák tanítására. A kiejtés tökéletesítésére nagyobb nyugati kiadók olyan CD-ROM-ot készítenek a nyelvkönyveikhez, amely a számítógépre csatlakoztatott mikrofon segítségével képes a beszédfelismerésre.  Nálunk – elsősorban a költségek és a számítógépes háttér hiánya maitt – a CD-ROM a tankönyvkiadásban egyelőre nem hódított igazán teret.

A hanganyagnak tehát fontos szerepe van a tankönyvcsomag egészében, de ez a szerep némileg korlátozott. Akkor igazi segítség, ha a halláskészség fejlesztését szolgálja. Ha más készséget akarunk gyakoroltatni vele, abból rendszerint baj van.

A kezdő szerző gyakran megfeledkezik a kazetta vagy audio CD véges lehetőségeiről, és olyan instrukciókat, feladatokat ír, amelyeket vagy nem lehet megoldani a felvétel során, vagy amelyeket félreértenek a diákok. Tehát ha a szerkesztő efféle utasításokat olvas a forgatókönyvben: „a háttérben gyönyörű, napsütötte táj bontakozik ki,” „arcán kétségbeesés látszik…,” „X izgalmas krimit olvas, közben görcsbe rándul a gyomra,” vagy azt, hogy „Írd le azt a 18 szót, amely a múlt idő gyönge alakjával hangzik el a szövegben,” akkor sürgősen beszélje le a szerzőt az efféle elképzelésekről. Egy jól felszerelt hangstúdióban sokféle hang, zörej, „effekt” van, a felvett szöveggel sok mindent meg tudnak csinálni (megfordítják, lassítják, gyorsítják, kicsit változtatnak a hangszínen, kivágnak vagy betoldanak), de – hacsak a könyvből-munkafüzetből nem derül ki, hogy miről van szó – a legravaszabb technikus se tud mit kezdeni az efféle szerzői instrukciókkal: „Krokodil kérdezi:” „Valaki tv-t néz” „A macska eszik,” „X alaposan elázott.” Mindez egy rajzfilmen, videón megvalósítható, mert látjuk a bőrig ázott szereplőt, a körmét rágó krimiolvasót, a lefetyelő macskát stb., de a hanganyagban csak a hallatszik, ami kimondható, elmondható.

Egy másik veszélyforrással kezdő szerkesztőként szembesültem, amikor a szöveget felolvasó színészek hangos röhögésben törtek ki egy ilyen típusú jelenettől:

–         Hello Suzy. Are you a boy?

–         Hello Peter. No, I am not a boy, I am a girl.

Ami papíron talán elmegy, az a hanganyagban zavaróan fals, életidegen lehet. Tudjuk, hogy a szerző mit akart gyakoroltatni, de biztosan találunk más, olyan információhiányon alapuló párbeszédpanelt, amely közelebb áll a valósághoz.

Elvileg nincs akadálya, hogy sok szereplő mondja fel a szöveget, sőt a bonyolultabb zenei megoldások (kórus, zenekari kíséret) is helyet kapjanak, de gyakorlatilag mégis nehézségekbe ütközik tíznél több szereplő összeszedése, és mivel ritka, hogy az irodalmi szerkesztő egyben zeneileg is képzett, nemigen fordul elő, hogy egy dalt a harminc tagú kórussal el tudna énekeltetni vagy egy zenekart is fel tudna készíteni.

Arról se feledkezzünk meg, hogy mindaz, ami a szerző-forgatókönyvíró saját szövegén kívül a hanganyagba kerül,  jogdíjköteles, s ez tovább növeli a CD árát. Tehát ne álmodozzunk arról, hogy egy Elvis Presleyről szóló ismeretterjesztő szöveg alá hangulatfestésnek Elvis-számot szeretnénk betenni, mert ez a „hangulat” kb. ezer dolláros jogdíjat jelenthet.

Jó, ha a CD-n sok minden van, de két dologról ne feledkezzünk meg: a kazetta, de még inkább a CD véges terjedelmű. A kazettára maximum 90 perc, az audio CD-re legfeljebb 77 perc és maximum 99 track fér rá. Ennél több nem!

A másik megjegyezni való: nem kell mindennek a hanganyagra kerülni. Csábító, hogy a könyvben lévő szöveget valaki szép kiejtésssel felolvassa, de nem biztos, hogy a tanár minden órára becipelteti a magnót, CD-lejátszót, fölszereli, megkeresi az adott olvasmányt (pláne, ha a teljes anyag két 60 perces kazettán van), és egy alapjában véve zajos, visszhangos tanteremben minden szöveget le akar játszatni. Akkor pedig fölöslegesen adott ki a kelleténél több pénzt, és épp ellenkező hatást érünk el a buzgalommal.

És még valami: egy diákoknak szóló könyvben természetes, hogy gyerekek (is) szerepelnek a műben. Nyelvkönyv esetében az is természetes, hogy született angol, német, norvég vagy ausztrál gyerekek is szerepelnek benne. De ha ezeket a gyerekeket a hanganyagban is szerepeltetni kell, akkor szerkesztő legyen a talpán, aki egy városszéli stúdióba egy időben (esetleg kétszer-háromszor) tíz-tizenöt anyanyelvi szinten beszélő, szép kiejtésű (nem pösze, nem mutáló, nem dadogó és nem hadaró) gyereket össze tud terelni.

Arra, hogy miként lehet feldobni egy sokak számára ismert dalt, jó példa a Secrets című nyelvkönyvhöz (Poór Zsuzsánna – Harangozó Hajnalka, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012) készült CD egyik betétje. A felvétel az Altrecords Stúdióban készült, stúdióvezető: Papócsi László, hangmester: Dévényi Zoltán.  Az előadók: Kevin Shopland és Horváth Tamás. A dal itt hallgatható meg:

Shall I buy?

 

Advertisements

From → A segédletek

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: