Skip to content

A munkafüzet

május 4, 2012

A segédletek kiadása mögött az az alapvető szolgáltatási stratégia húzódik, hogy egy sorozatot nem árt kiegészítő kiadványokkal ellátni. Ez a sorozat élettartamát is meghosszabbítja, a vevő is úgy érezheti, hogy törődnek vele. A segédletnek azonban mindig a sorozat egészét kell szolgálnia, küllemében, tartalmában szorosan kapcsolódjon a „törzskiadványhoz”. A túl sok kiegészítő anyag könnyen meg is fojthatja az alapsorozatot, elbizonytalanítja a vevőt. Ha tudjuk, hogy a jelenlegi állami finanszírozási rendszerben a tankönyv-támogatást folyósító önkormányzat sokszor csak az alapkönyet adja ingyen vagy jutányosan, és sok iskolában még a munkafüzet megvétele is gondot jelent, akkor nem lehetnek illúzióink, hogy hány kiegészítő kiadványt fognak venni a szülők.

A munkafüzet

A sorozat vagy tankönyvcsalád szerves része a munkafüzet. Ez rendszerint a formai-tipográfiai tervezésből, a borító külleméből is kiderül.

A munkafüzet tartalmazza mindazt, ami a tankönyvbe, vagyis az új ismeretek tárházába nem fért be. Tartalmazza a tankönyvi anyaghoz kapcsolódó gyakorlatokat, feladatokat, az ismétlést, a kiegészítő táblázatokat, esetleg az önértékelő lapokat.

Fontos, hogy a munkafüzetbe ne kerüljön új anyag. Ez a füzet nem az új ismeretek megszerzésére, hanem a tanultak elmélyítésére, ismétlésére, gyakorlására való.

Rendszerint a színes tankönyv mellé fekete-fehér munkafüzetet jelentetnek meg. Kevesebb fénykép és ábra van benne, viszont annál több hely, üres vonal, ahova a diákok beírhatják a helyes választ, a házi feladatot vagy egy-egy kérdés bővebb kifejtését.

A munkafüzet rendszerint a könyvhöz képest vékonyabb és igénytelenebb kivitelű, nehezebb grammsúlyú újságnyomó papíron jelenik meg, amelyre a tanulók – a könyvvel ellentétben – írhatnak is.

Ne feledkezzünk meg a szellősebb tervezésről. Mindig maradjon elég hely a kérdés megválaszolására, a hiányzó szavak vagy kifejezések beírására.

Jó, ha a munkafüzet szorosan követi a tankönyv fejezeteit, elrendezését. Ezzel megkönnyítjük a tanárok, tanulók dolgát, és időt is spórolunk az órai munkában.

Mivel a munkafüzet papírja igénytelenebb, mint a könyvé, sokadik utánnyomásnál még a legélesebb fényképek is besötétülnek. Tehát jó, ha a szerző csak olyan képeket tesz bele, amelyek várhatóan dacolnak az idővel. Kerülje az ilyesfajta feladatokat: „Számold meg, hány barna hajú kislány van a képen,” vagy „Milyen virágokat ismersz fel a képen?,” „Mit látsz a kép hátterében?”

Itt is megemlítjük, de a tankönyvcsomag minden részére igaz: megjelenés előtt nem árt többször is ellenőrizni, hogy pontosak-e a hivatkozások. Általában hasznos, ha a könyv és a munkafüzet párhuzamosan készül, tehát a szerző, a szerkesztő egyszerre dolgozik rajtuk, és egyszerre jelenik meg a két kiadvány, de a gyakorlatban ez nem mindig van így. Előfordul, hogy időhiány miatt más írja a könyvet, mint a munkafüzetet, más szerkeszti, sőt, máshol is nyomják.  Ennek ellenére a diák együtt használja őket, és számos bosszúság forrása lehet, ha azt olvassa a tankönyvben, hogy „X kérdésre a választ megtalálod a munkafüzet Y. oldalán”, hogy „az A szerepkártya a tankönyv X. oldalán, a B szerepkártya a munkafüzet Y. oldalán van,” a feladat első fele itt, a második része amott van, és a megadott helyre lapozva nem azt találja, aminek lennie kéne.

Ugyanez vonatkozik a szerkesztők rémére, a „kulcs”-ra vagy a „feladatmegoldások”-ra. A kulcs rendszerint egy-egy szó vagy számok és betűk kombinációja, pl. „fry-fried” vagy „B2,” I- H- I- I- H (ahol az I= igaz, a H=hamis). Ha csak egy hiba marad a kulcsban, az az egész feladatsor – és végső soron az egész könyv – hitelét kockáztatja!

A munkafüzet feladatainak nagy részét a diákok otthon csinálják meg, tehát ha lehet, itt még fontosabb, hogy egyértelműek legyenek az instrukciók. Nem minden szülő tud segíteni egy nyelvi munkafüzet, egy matematika, fizika gyakorlókönyv utasításainak megfejtésében, és az is időrabló, ha egy feladat (a szerző szándéka ellenére) többféleképpen értelmezhető vagy oldható meg.

A napokban az egyik unokánk napközi helyett nálunk töltötte a délutánt. Jó nagyszülőként addig nem engedtük játszani, amíg meg nem csinálta a házi feladatát. Az egyik feladat azonban bennünket is megizzasztott. Az instrukció arra buzdította a negyedikes gyermeket, hogy keressen olyan összetett szavakat, amelyeknek az előtagja hosszú “ő”-vel kezdődik, a második tagja pedig a “szőlő.” Kiváncsi vagyok, a szerző vagy a szerkesztő hány ilyen szót talált…

Ha már az instrukcióknál tartunk, egy bekezdést megérdemel, hogy hogyan szólítsa meg a szerző a diákokat (közvetve a tanárt, a szülőt). Tegezze vagy magázza, tréfásan vagy komolyan, hosszabban vagy szabatosan, lényegretörően? Ahány könyv, annyiféle megoldás van. Azt hiszem, egy a lényeg: a szerző legyen következetes. Ha úgy döntött, hogy tegezi az olvasót, akkor ne váltson át magázásra a könyv 23. gyakorlatánál, és fordítva. Ha képes szellemes utasításokat adni, akkor tegye, és ne váltson át minden ok nélkül „Jutasi őrmesterré,” aki pattogó, egyszavas parancsokat osztogat a zöldfülű nebulóknak.

Jó, ha a szerző úgy tervezi meg a gyakorlatokat, hogy ami összetartozik, az kiférjen egy oldalra, de legalábbis egy oldalpárra. Gyakorlatilag megoldhatatlan például az az ún. „gap-filling” feladat, ahol a szövegbe előre megadott szavakat kell beírni, és a diáknak folyton lapoznia kell, mert a szöveg átfolyik a következő oldalra. Ugyanez vonatkozik a képleírásra is: bosszantó, ha a kép páratlan oldalon van, a tanulónak pedig a következő páros oldalra kell írnia a fogalmazást.

A munkafüzet egy kicsit a diákok önálló szellemi terméke is, amelyet kiszínezhet, teleírhat, amelybe beragaszthatja saját fényképeit, egy-egy projekt végeredményét. Vagyis jó, ha bőven marad hely és tér a készségek kibontakoztatására. Egyes munkafüzetekben az első lap a diákoké: ide ragaszthatják a fényképüket, beírhatják a nevüket, az iskola címét stb.

Vannak kiadók, amelyek külön füzetben jelentetik meg a félévzáró vagy az évvégi feladatlapokat, teszteket; mások ezeket a munkafüzetben helyezik el. Megkönnyíti a tanár munkáját, ha marad hely a javításra, az adható pontok jelölésére és összegzésére.

Itt is elmondjuk, de a csomag minden részére igaz, hogy utánnyomás előtt nem árt végigolvasni a könyvet, munkafüzetet, és ahol kell, frissíteni a szöveget. (Biztos, hogy még mindig csak 27 tagja van az Európai Uniónak?, még mindig a korona vagy forint a nemzeti valuta?, még mindig 10 millió 45 ezer 250 lakosa van az illető országnak?, nem nevetséges, ha a modern világról szóló képen egy 1965-ös évjáratú Trabant szerepel?, még mindig az a telefonszáma a márkaboltnak, a kiadónak, a terjesztőnek, mint ami az első kiadásban szerepelt?)

Advertisements

From → A segédletek

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: