Skip to content
Tags

A színek

május 1, 2012

Az utóbbi idők technikai forradalma a tankönyveket se kerülte el: egyre több tankönyv jelenik meg színes nyomással, esetleg színes melléklettel. Vannak esetek, amikor magától értetődő a színek használata: ilyen például a színek tanítása a nyelvkönyvekben, egy híres festmény bemutatása, elemzése a művészettörténet tankönyvben. Azt azonban, hogy minden tankönyv színes legyen, semmi nem indokolja. Tudni kell, hogy a színes oldalakhoz drágább papír kell, drágább a nyomása, vagyis drágább lesz maga a könyv is. Ez pedig hosszú távon senkinek sem érdeke.

Tény, hogy a mégoly unalmas vagy egyhangú szöveget is oldja, feldobja egy-egy színes illusztráció. Újabban a tudományos könyvekben, sőt a szótárakban, lexikonokban is megjelentek a színek.

Anyagilag kompromisszumos megoldásnak tűnik a kétszínű nyomás: a fekete alapszínhez bizonyos részek hangsúlyozásához (például a vendégszövegekhez, a szövegdobozokhoz ) egy kísérőszínt választanak. Ez sokszor azt az érzést kelti, mintha négyszínes könyvet tartanánk a kezünkben.

Elvileg lehetséges, hogy a könyvben szabályosan váltakozzanak a fekete-fehér és a színes oldalak. Azt minden műszaki szerkesztő tudja, hogy egy nyomólemezre milyen oldalak kerülnek. Tehát ha a szerző eleve úgy írja a könyvet, hogy tudja, mely íveknek kell színes nyomtatólemezre kerülniük, és melyek maradhatnak fekete-fehérek, akkor kicsit olcsóbb a nyomdai eljárás. Ez azonban csak ritkán sikerül, és több vele a gond, mint amennyi haszonnal jár.

A színek használatának van még egy buktatója. Már az első kiadásnál is előfordulhat, hogy “elnyomják” a szerző szándékai vagy akár a levonat szerinti színeket, mert a nyomdafesték esetleg nem pont olyan, amilyennek lennie kéne. A tankönyv sokadik újranyomásánál pedig szinte biztos, hogy az eredetileg ragyogó színek megfakulnak, átalakulnak. Magam is tapasztaltam, hogy az első kiadás bíbor színű luftbalonja az x-ik kiadás után sápadt lila lett, ami pedig eredetileg sárga volt, az utóbb inkább piszkos fehérré változott.

Vannak grafikusok, akik kézzel színezett rajzokat adnak be. Ennek is az a hátránya, hogy azok a finom átmenetek, amelyek az eredeti papíron jól mutatnak, az előkészítés és a nyomdai eljárás során elhalványulnak vagy éppen eltűnnek.

Sokszor a választott (vagy a rendelkezésre álló) papír tehet arról, hogy a színek elmosódnak vagy elhalványulnak.

A fenti aggályok mellett nem árt hangsúlyozni, hogy a színek használatának számos vitathatatlan előnye is van. Szinte biztos például, hogy ha a vásárló (gyerek, szülő, tanár) választhat egy fekete-fehér és egy színes könyv között, az utóbbit fogja választani. Magától értetődik, hogy a színek túlzásba vitele ronthatja a könyv összképét. Ha egy oldal vagy oldalpár csiricsáré, ha a sok színtől szinte lehetetlen megtalálni, hogy mit is akar mondani a szerző, akkor épp ellenkező hatást érünk el, mint amit hangsúlyozni szeretnénk.

Advertisements
Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: