Skip to content

A tartalomjegyzék

április 29, 2012

Ha a könyvkészítést egy folyamatnak tekintjük, akkor eljutottunk oda, hogy az áhított vásárló megpillantotta művünket, levette a könyvesbolt polcáról, túljutott az első oldalakon, és most belelapoz a kiadványba. Mielőtt megveszi, szeretne megbizonyosodni arról, hogy valóban erre van-e szüksége, és érdemes-e annyit áldozni rá, amennyibe kerül.

Tankönyvről lévén szó, nem árt, ha a vásárló első pillantása a tartalomjegyzékre esik. Nálunk valamiért az a szokás, hogy ez a könyv végére kerül; én jobban szeretem, ha elől van. Nyugati kiadók – de nálunk is egyre többen – a tételes felsorolás helyett ún. „map”-et tesznek a könyv belső borítójára vagy az első oldalak valamelyikére, amely szemléletesen bemutatja, hogy a könyv milyen fejezetekből áll, az egyes fejezetek milyen témákat tartalmaznak, ezekhez milyen nyelvtani, lexikai, stiláris, országismereti tudnivalók csatlakoznak, milyen készségeket fejlesztenek.

Ahol nincs ilyen eligazító táblázat, ott se árt, ha a tartalom világos, áttekinthető és fokozatosan enged bepillantást egy-egy téma kifejtésébe. Jó, ha a tartalomjegyzék (akárcsak a könyv) arányos tagolású, valamilyen természetes rendet (térbeli, időbeli sorrendet, induktív vagy deduktív, analitikus vagy szintetizáló módszert) követ. Tankönyvnél különösen fontos, hogy az anyag egésze – és ezen belül a fejezetek – kövessék az iskolai rend (a tanóra, a tanév) ritmusát, arányait. Világosan különüljenek el az új ismeretet közlő részek az összefoglalástól, az ismétléstől, a törzsanyag a kiegészítő résztől.

Itt említjük meg, hogy korábban szokás volt – sajnos mára kiment a divatból -, hogy a szerkesztő a kézirat leadásakor egy listát adott a címfokozatokról. Ebből számára is, a műszaki szerkesztő és a tipográfus számára is világos lett, hogy az egyes címek, alcímek milyen rendben követik egymást. Jó, ha ez a rend a tartalomjegyzéken is látszik. És ha kiment a divatból a címfokozati lista, ha nem, jó ha a szerkesztő ügyel erre a rendre, vagyishogy a címek és az alcímek (vagy az alcím alcíme, a felsorolások, a kiemelések) helye, betűfokozata egységes legyen. És az se árt, ha a kéziratban is, a levonaton is összeveti a tartalomjegyzéket a törzsszöveggel, mert nagyon könnyen előfordulhat, hogy a munkálatok során megváltozott egy belső cím, és a szerző vagy a szerkesztő elfelejtette mindenhová átvezetni.

Nem ennek a könyvnek a feladata, hogy az egyes tantárgyak, szakterületek tartalmi kérdéseit részletezze. Könyvészeti szempontból annyit azonban érdemes leszögezni, hogy a könyv formai jegyei mindig a tartalom szolgálatában állnak. Formai szempontból az a jó tankönyv, ahol a betűtípus választásától az illusztrációkig, az oldal elrendezésétől a címfokozatokig vagy a színek számáig minden a tartalom érthető és élvezhető megértésének van alárendelve. Ezeket a formai kérdéseket vesszük sorra a következő bejegyzésekben.

Reklámok
Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: